Szeretõm vagy
Engem a világ így szeret
Várod azt, hogy megérintselek
Mert remegni vágysz
És ellent mondani
De a tested szerelmet készül vallani
Azt akarod, hogy figyeljek terád
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak
Szerelmem vagy
Neked é adok nevet
És az a varázslat köröttünk lebeg
Bánatot, sebet, mindent levedlek
Ha megölsz is érte
É akkor is szeretlek
A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem
Ha bûös ajkamon te vagy a zsoltár
Tisztább leszel, mint valaha voltál
Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?
Tanítvány vagy
És é övekszem veled
Emlék vagy, aki semmit nem feled
Visszalépned többé nem lehet
É megmenekültem
Ha megmenthettelek
Készen, ébren, száz éve talpon
Tudom már, hogy többé sohasem alszom
Pihenek majd késõbb az égben
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem
Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?